A KUPÉ KULTURÁLIS EGYESÜLET ÉS FOLYÓIRAT, VALAMINT A VÁRKONYI NÁNDOR MEGYEI-VÁROSI KÖNYVTÁR BEMUTATTA:

A kígyók biciklire ülnek - avagy, a szerelem természetrajza

CÍMŰ ALKOTÓI ESTJÉT.

PÉCS, 2010. MÁJUS 28.

Fűkő Béla

Tisztelt vendégek, kedves barátaim és alkotó társaim. Felemelően örömteli, ugyanakkor nehéz feladatra hívott a sors mikor kikerülhetetlenül ide rendelt ma.

Örömteli, mert a Pinokkió nevet viselő gyermek könyvtár falai között szólhatok ismét a barátaimhoz és mindezt egy szellemi közösség megmutatkozásának érdekében tehetem, melynek én magam is tagja vagyok. Ugyanakkor nehéz mert túlon - túl sok minden van mit megosztanék szívesen a hallgatósággal, de mint tudjuk ennek van egy óriási hátránya mégpedig az, hogy aki sokat beszél keveset mond. Mikor egy kedves szobrász barátom véleményét kikértem a megnyitóval kapcsolatosan, és elmondtam neki mindazt mi bennem felgyülemlett, Ő csak bölcsen annyit mondott: fogalmazd meg egy szóban mi a lényege a mondanivalódnak. Ez bizony nem is olyan könnyű, mint gondolnánk. Íme az estet életre hívó jelenség szellemi magja, szavakká formálva.
LEL-KE-SE-DÉS. Lám milyen gazdag a magyar nyelv. LÉLEK lakozik a LELKESEDÉS mögött. Hiszen a lelkesedés nem más, mint a léleknek emelkedett állapota. Ezen emelkedett állapotban bizalmat képes ébreszteni a kultúrára szomjas szabad, szemlélődni vágyó szellemekben. A lélek emelkedett állapotában messzebb sugároz, mint azt gondolnánk. A ki nem mondott gondolatoknak teremtő erejük van, de ez a teremtő erő többszörösére erősödik mikor sokan ugyan abból az indíttatásból még ha más – más formában is de ki is mondják. Úgy vélem az alkotói esteknek ez az elsődleges feladatuk. LELKESEN HÍRDETNI AZ ÖSSZETARTOZÁS ÖRÖMÉT, mely nem mellesleg a SZOLGÁLAT DERŰJÉT is magában hordozza. Szeretettel szellemiséget közvetít és így akarva akaratlanul, de szolgál. A szolgálat pedig felelősséggel jár. De ez nem görcsös felelősségtudatot jelent, hanem sokkal inkább derűs előre látást, mely a vezércsillag követésének örömteli útjáról szól.

 

Úgy gondoltam, hogy ma egy számomra fontos és nagyra becsült ősi kínai klasszikus műből a JI KINGből hozok magammal egy mitikus idők homályába burkolódzó bölcseletet. HSZIEN a jelnek az elnevezése, mely ezen bölcseletet elénk tárja. A képnek a jele, a következő: Kettétört tányér két darabja összeillik - mert egyek voltak. A jel az érzékenység, vagy más kommentárokban az összehangolódás jele, de a szerelem emelkedettségének erejét is magában hordozza. A jin és a jang bensőséges közösségét jelenti. Képzeljük el amint egy fiú és egy lány egymás mellett, vannak, akár egy ágyban is fekhetnek a plafonra meredt tekintettel, és egyszer csak valami megmagyarázhatatlan okból szó szerint egymásra ébrednek, egy röpke pillantásra sem méltatták a másikat addig a mágikus pillanatig, míg a jin és a jang energiái eggyé nem váltak. Felül van a tó derűje és alul a hegy nyugalma. Ezt mutatja a jel, a felvázolt szimbolikus képet pedig mindenki gondolja csak tovább. Megéri. Egyszóval ekkor az érzékek megszólalnak és fogékonnyá válnak egymás iránt. Nem értik miért, de egymásba fonódnak és kibogozhatatlanul összeforradnak. Akár a göcsörtös olajfa törzse, ami a mediterrán népek hite szerint az örök összetartozást hirdeti. A KUPÉ alkotói estje nem más mint egy nagy találkozó az összehangolódás energia terében. A HSZIEN egységet jelent. Az egységhez pedig nyitottság kell. A KUPÉ magából sokat ad, és másokból, gondolok itt az alkotótársakból sok mindent befogad, és mindezt teszi olyan kitartással ahogy azt csak az anyatigris képes tenni. Nem engedi, hogy mindazt mit egy közösség létrehozott, világra szült az valami is szétdúlhassa. Az egység lehet lány és fiú között, lehet munkatársak között, lehet barátok között és rokon lelkek között.
Az összetartozás élménye, a mindent átjáró derű az ,amit én fontosnak tartok ebben az általam oly szívesen underground csapatnak nevezett baráti társaságban. A kifejezés, mellyel magunkat illettem arra utal, hogy a hivatalosan elfogadottól, a támogatottól eltérő. Nem part és nem párt oldalon dédelgetik barátaim a kultúrát. Ők jól tudják, hogy szellemünkkel, lelkünkkel, testünkkel kimondott gondolatainkkal és álmainkkal, vágyainkkal kell óvniuk a művészetet. LELKESEK és így lélekben egyesíteni képesek azt mi mindig is egy volt. Földfelszín alatti munkásságuk egy olyan összművészeti jelenség, ahol valójában nem történik más, mint a széttört tányér cserepei újra visszatalálnak a kezdeti egységhez. Lázasan álmodó barátaim a lázadásból élnek, és a semmi ágán a legtermékenyebbek. Helyzetük azontúl, hogy irigylésre méltó, végtelenül kétségbeejtő is.
A vakond egy kedves állat aki a föld alatt éli szorgalmas mindennapjait és még hasznos is az én szememben. Az alkotók a föld felett élnek, és, hogy kedvesek-é vagy sem, majd hogy nem egyre megy, de EMBEREK.

„Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

Attiláink közül a „legjózsefebb” mint látjuk már régen "kilélekzette" mindezt, mikor Levegőt című versét örök mérceként ránk hagyományozta. És hogy mi, kik festünk, költünk, énekelünk, táncolunk, szórakoztatunk, netalán faragunk mennyire vagyunk hasznosak? Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan eszembe jutott Tímár Péter 6:3 avagy, Játszd újra Tutti! című filmjének záró gondolat sora. Ahol is Cseh Tamás az utcaseprő Helén filmbéli vőlegénye, aki egyébként kávéházi muzsikus a következőket mondja ironikusan kisfiúknak, kit az államgondozás intézményétől megmentve magukhoz vettek.

ZENÉSZ: Rezsőke! Amit a mama csinál az alapszolgáltatás. Víz, villany, csatorna, szemét alapszolgáltatás. Érted fiacskám?
REZSŐKE: Igen értem!
ZENÉSZ: Ezek nélkül megáll az anyagcsere, megáll az élet. Érted?
Plusz a jó levegő. Amit a papa csinál, annak semmi értelme, ráadásul minden este cigaretta füstben.
REZSŐKE: Apa harmóniázzunk együtt!

Hogy mennyire vagyunk hasznosak az szerintem attól is függ MEKKORA BIZALMAT TUDUNK ÉBRESZTENI a még kultúrára fogékony emberekben. Rezsőke a muzsikát, a játékot választja, mert nem érdekli a társadalom által meghatározott érték mérce. És itt van megkerülhetetlenül a KUPÉ mint jelenség. Más a kor, de a jelenséget életre hívó életérzés nem sokat változott. Más a csomagolás és kész. Megkérdezhetnénk, mi ellen emeli fel a hangját egy közösség, ha már életre hívta a LELKES AKARÁS? A válasz nagyon egyszerű. Nem valami ellen, hanem valamiért teszi mindazt, amit tesz. Méghozzá a KULTÚRA BECSÜLETÉÉRT.

Fűkő Béla, Kovács Mimi , Urbán Tibor

Fűkő Béla, Sinkó Judit könyvtár igazgató, Kovács Mimi