Nem csak KUPÉ, avagy; Egy „webmester” feljegyzései

Hirtelen felindulásból, készítettem egy blogot.

Azt hiszem, sokan tudjátok, hogy szerénységem készitetette el a KUPÉ On Line vázát. Ez nagy munka volt és a honlap közel nincs kész. Még nagyon sok megvalósítatlan, terv, ötlet van a tarsolyunkban. Amit idővel természetesen valóra  fogunk váltani. Mi tudjuk nincs még kész a honlap.

Ám az átlag olvasó csak egy felületet lát. Eldöntheti, hogy tetszik-e amit lát vagy sem. Visszatér vagy sem.

De talán sokakat érdekel, hogy mi zajlik a háttérben. És hogyan. No és persze, hogy a „webmesternek” mik a magánjellegű megjegyzései, megélt, olykor túlzó érzései. Mert bizony egy ilyen honlap szerkesztése harccal jár, idegeskedéssel, vitával. Önvizsgálatokkal, elemzésekkel. Elmondhatatlanul sok mindennel.

Az Egy „webmester” feljegyzései, többek közt erről is fog szólni. De nem csak erről. Reményeim szerint sokat megtudhattok, majd a holnapszerkesztés kulisszatitkaiból. Alapfogalmakból, a lehetőségről és a korlátokról. Ott  -tekintve, hogy blog- van hozzászólási lehetőség így lehet kérdezni, reagálni.

De a Webmester” elképzelései szerint mást is megmutat. Leírja, bemutatja egyéb más oldalait és az elkészítésük kapcsán összegyűlt tapasztalatokat.

Egyszóval egyáltalán nem a KUPÉ háttérblogjáról lesz szó, de minden bizonnyal sok mindet meg lehet majd a KUPÉ hátteréről is tudni. Ettől talán minden Kupé olvasónak érdekessé is válik.

Persze nem az a cél, hogy apró kis titkainkat elmondjam. Ez egy nagyon személyes blog, ami napi érzéseim mondja el, de e mellet egy tudatos blog, amiben meg akarom mutatni, a hibáim, a hibáink, hogy azt mások, máshol ne kövessék már el.

Tehát Az egy „webmester” feljegyzései nem a KUPÉ háttérdolgairól fog szólni, ám akit érdekel – és tudom, hogy sokakat érdekel – bizony szépen lassan betekinthetnek, a szerkesztési munka nehéz és olykor szinte háborús feszültségeibe. Abba az idegi és valós munkába, amitől, nap mint nap valahogy megújul a KUPÉ. Újat ad.

Lehet nem kéne ezt megtennem, lehet, hogy csöndben magamba kellene folytatni ezeket a dolgokat, de azt gondolom, hogy nem baj az ha nem is a szennyes látszik csak annak néhány kevésbé piszkos ruhadarabja.

Nincs szégyellni valónk. Nincs szégyellni valóm. Legalábbis remélem.

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a blog sokkal inkább fog egyéb más honlapokról és honlap készítési trükkökről szólni, mint a KUPÉ-ról magáról. Tehát ne vessük rá magunkat úgy, hogy na akkor most majd jól megolvassuk, hogy a háttérben ki kit öl meg, aláz, szid és hasonlók. Mert erről nem lesz szó. Ha bepillantást kap is az olvasó, akkor is csak kizárólag olyan dolgokat fog olvasni, amik megítélésem szerint megoszthatók az olvasókkal.

A blogot a linkre kattintva éred el:

Egy"Webmester" feljegyzései

“Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.”

Márai Sándor

Itt születtem.
Valamiért ide lettem rendelve, épp ide, épp ebbe a hazába, épp erre a földre.
Magyarnak.
Amit csak ki lehet hozni a hajdúvérből lengyelvérrel keverve, azt összeolvasztva magyarnak mind megkaptam.
Szeretem ezt a földet, a hideg teleket, a forró nyarakat, az Alpokból lezúduló szelet, melyet csak az bír megszokni, ki ide született.
Pedig hányszor, hányszor éreztem, hogy innen el kellene mennem, hogy itt nem vár rám semmi.
Hány éjszakát keseregtem át, hányszor sírtam kilátástalanságomban, hányszor fuldokoltam tehetetlen dühömben.
Egy lépés Bécs, hívtak Adelaide-ba, vártak rám Melbourne-ben, és én nem bírtam…nem bírtam menni.
Én itt akartam boldog lenni, itt akartam élni!
Szebb világ? Jobb világ?
Szebb az én folyómnál? Nagyapám kiserdejénél? Nagyanyám szőlőjénél? Keresztapám búzatáblájánál?
Gyáva vagy! Vágták fejemhez.
De én tudtam, hogy nem a gyávaságom tart vissza, és nem is hallgatag konokságom.
Hanem a szívem.
A lelkem.
A hazám.
De hát elmentek innen már oly sokan.
Én akkor is maradok.
Ki vitathatja el a jogot tőem, hogy benne élhető életet éljek?
Ez itt az én földem! Nagyapámé, szépapámé, ősapámé.
Ha kell, hát kész vagyok érte harcolni!

"Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak"

Faludy György