Zene
Folyóirat
Hangosvers
Irodalom
|
ˇ”Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor legjobban esik. Felelős szerkesztő: Magdás Emőke
|
Kosztolányi Dezső
4. (tavaszt, hogy felébredjek)
|
| Irodalom |
elhasznált szavakkal:
madarak dalába öltöztetve
újra és újra
a vénhedő eget
téli szél
kócos köntösébe bújva:
elhasznált betűkkel
így lettünk istenek
Kovalcsik Zsuzsanna: Tami
| Irodalom |
Az asszony a mosogatónál állt, félszemmel hátrasandított, látta, hogy Zoli veszi a kabátját, indulni készül.
- Hová mész? - csattant a hangja.
A férfi csendesen válaszolt.
- Elhozom Tamarát.
- Máris?
- Mindjárt kilenc óra!
Dörnyei Anna: Szeretni bolondulásig
| Irodalom |
Őszre fordult ismét,
bár mormolhatnék
pár vajákos varázsigét
csiribá-csiribú…
s múlna egy csapásra el
köztünk minden mélabú!
Pálinkás Imre: Istenhez
| Irodalom |
Én Istenem.
Öröklétbe alkottalak.
Imákat találtam ki,
hogy áldjalak és kiutat találjak
semmi létem gyötrelmeiből,
ebből az elmúlás-félelemből.
Maróti György: Isten háta mögött
| Irodalom |
Uram!
Szeretnélek színről-színre látni!
Hallod?
Ne fordíts hátat nekem!
Nem mintha nem látnám fényed,
és - így vagy úgy - ne hinném létezésed,
de szavam van Hozzád: ha megengeded.
(Vagy kérdésem, ha így jobban tetszik Neked.)
Mülléder Mari: A felejtés szerkezete
| Irodalom |
Tudod, én már nem is bánnám,
ha csontjaim, szöveteim mögött
manipulálna a génsebészet,
ha nem a jót, a szépet, hanem a
felejtés szerkezetét fejtené meg.
Gombkötő Péter: Csatold le
| Irodalom |
Csatold le
Lábadról sarud
Vetkőzz le
Magadról
Minden szennyet
Erényt és kincset
A gyűrűt
A láncodat
Az inget
Ne szólj!
Csak csendben
Suttogón
Mezítlen vagyunk
Merényi Krisztián: Külső megjelenés
| Irodalom |
Kötettel előrukkolni felhőtlen boldogság. Igaz, ez már a negyedik, de az első keménykötésű, vaskos, könyvformájú.
Vannak, akik velem örülnek. Ám a szakma hallgatólagos engedélye nélkül könyvet kiadatni és folyóiratokban publikálni - elmarva előlük fontos helyeket - állítólag nagyon nem ildomos.
Báder Judit: Múló időben
| Irodalom |
Dombok lábához
guggolt házfalon
vakolatsebhely.
Zsalugáterről pergő zölddel
játszik a pók.
Ólak Üresen.
Itatók esővizében nézik arcukat.
Tetőn félrecsúszott cserépkalap
és imához készül térdepelni a kémény.
Maróti György: Ajtó, mely Nem Vezet Sehova
| Irodalom |
Minden elveszett,
minden összetört:
óvatlan pillanat,
s már senki nem köszön,
és nem nyílik ajtó sehova.
Fénytelenedő nappalok,
csillagtalanodó éjjek, s egy
reggelen
kilépek majd az Ajtón,
mely Sehová Sem vezet…
Nagyajtai Kovács Zsolt: Kötődéseink
| Irodalom |
Fáradt vagyok. Éhes vagyok, piszkos vagyok, egyedül vagyok. Hetek, hosszú hetek óta kóborlok, hosszú hetek óta keresem a gazdit. Nem azt a gazdit, aki kidobott, megunt, elűzött, nem azt, aki lelketlenül éheztetve, bezárva tartott egy ketrecben, mielőtt elzavart, mert szerinte rosszul viselkedtem. Én jó voltam, jól viselkedtem, de hát nekem is van önérzetem. Nemsokára meglátjátok.
Én a GAZDIT keresem.
Fűkő Béla: Guruló bálványkő II. rész
| Irodalom |
.
A halandó szorong, küzd, bízik, akar, elbukik, szinte már észre sem veszi, hogy folyton tusakodik a benne rejtező sötétséggel. Nem tudom, hogy helyes-e a megfogalmazásom? Biztos, hogy bennem rejtezik? Bennem? Szerintem nincs olyan ember, aki ne tette volna fel legalább egyszer ezt a kérdést magának. Bennem lakoznak félelmeim, leküzdhetetlennek vélt gátjaim, hihetetlennek tűnő megérzéseim, vagy mindez rajtam kívül létező valami?
Pável István: Új hangafű ez a mákvilág
| Irodalom |
nem virág
új hangafű ez mákvilág
a téved ész kizárt
drága az áram
ez enyém sem olcsóbb
a jóból
nem jött ez jókor
hiszen ép újráz
