Felvételek bizonyítják, hogy már az anyaméhben is mosolyog a magzat. Megszületése után pedig azonnal, tanulás és utánzás nélkül ragyogtatja fogatlan szájacskája széthúzásával a világra derűs, elégedett mosolyát az újszülött.

Már nem támaszt a szél.
Léptét vesztett talpam alatt
az ég átzuhant az időn
és rádöndült a földre. Kitárt
karral fekszem peremén
testemből hosszú, véres fény-
nyalábokat hasít a füvek tőre

Sikoltanék…

Már látszanak a hófedte házak, a nagyobb közületi épületek, no és a templom. A városka mintha végelláthatatlan jégtáblán feküdne. A távolban sejlő, szürke pontok szintén települések lehet­nek.
Izgága emberek sietnek, rohangálnak ide-oda, kocsiba ülnek, buszra várnak. Néhányan beidegződött szellőztetésbe kezdenek, de hamar bezárják az ablakot. A többség kis se nyitja. Az alkalmazott szférából többen beteget jelentenek.

- Walter von der Vogelweide nyomán kullogva -

Hajam őszül, fogam omlik. Aki rám néz: menekül.
Kicsi hajnal, kicsi reggel, kicsi nap se sikerül.
Se a napfény, se az éjfél, sem a lágy, jó tavi szél:
csak egy álom, csali álom. A valóság nem enyém.

Spirál

Mindenki rajzol, a gyerekektől az idősekig. Még mindig rajzolnak az építészek is, dacára a félelmeknek, hogy a számítógép megöli a szabadkézi rajzot.