Mohamed testvérek között is megvolt vagy ötvenöt éves, de úgy mászott fel a csúszós, meredek sziklafalon, mint egy született zerge. Míg mi, a férjemmel azon tépelődtünk, hogy átmenjünk-e, vagy sem a keskeny hasadékon, addigra ő már – fürge követőivel egyetemben – el is tűnt a szikla másik oldalán.

Céltalan órák. Elképzelés nincs,
Csak gondolataimban vágyhatom öledre.
Ülök melletted, kezem tétlen csöndben.
Magam bensőjét teszem tenyeredbe,

Zúgott a feje és zakatolt a szíve. Korántsem volt olyan nyugodt, mint azt Erzsinek mutatta. Ezerféle gondolat cikázott az agyában. Ki ez a lány, mi a célja? Nem hitte, hogy egy látó, szép, fiatal lány önmagáért szeretni tudná! Mit tud ő nyújtani ennek a lánynak?

Tudom, hogy magammal viszlek egy nap, olyan helyre, ahol nem számítanak az órák. A sürgetés fogai már nem marcangolnak, és madarak színes tollú röptét szívverésben mérem, talán a pattogó tűz szikrái is lebegni látszanak. Nem lesz ott senki, csak Te, én és a puhán eldőlő idő.

.

Megjelent Tapody Péter László első önálló versesköte, a Litera Nova gondozásásban.