KuPé kulturális on-line folyóirat
---
Kérjük támogassa egyesületünket! Köszönjük!
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészovel ajánlott.

Bejelentkezés



Regisztráció
Ki olvas minket?
6 vendég
Statisztika
Tagok : 286
Tartalom : 1101
Webcímek : 8
Képcsarnokunkból
Keresés a honlapon
Hozzászólások - Írott művek
Hozzászólások - Képcsarnok
Kurázsi internetes irodalmi és kulturális folyóirat
OnTheWeb Hosting

MTI Hírfelhasználó

Ma 2016. május 05., csütörtök, Györgyi napja van. Holnap Ivett és Frida napja lesz.
Kultúra
Kép
Lélekmaszsázs – a gyógyító érintés

2015. október 15., csütörtök

  A Holistic Pulsing – Lélekmasszázs holisztikus terápia, a testet – lelket -...

Kép
Kaffka Margit

2016. március 01., kedd

Értek, felejtek, megbocsátok!  A szomorúságot  Úgy öltözöm, mint köznapló...

Kép
ELHUNYT VELEKEI JÓZSEF LAJOS SZOBRÁSZMŰVÉSZ

2014. november 09., vasárnap

 Velekei József Lajos 1950-2014

Irodalomi alkotások
Kép
Németi-Vas Katalin: Hol vagy?

2016. március 02., szerda

   magány máza von be mint tortát csokimáz micsoda...

Kép
Acsádi Rozália: Tenyerem árkában

2016. március 01., kedd

  Tenyerem árkában véres holdak, hiányod kínjai szétroncsoltak.

Kép
Boda Magdolna: Lámpák

2016. március 01., kedd

„Nem lesz semmi baj” mondták, mégis féltem.

Kovács Gábor: Áthatások c. kiállítás megnyitón elhangzott köszöntője

FIKSZ
sax
Február 08.-án a FIKSZ Galériánkban nyílt meg Farkas Adrienn festőművész és Sax Gyöngyi ékszertervező kiállítása, mely 2014.03.03.-ig látható.


A kiállítást megnyitotta: Kovács Gábor tanár, író, költő
 

Fűkő Béla: Fűnek hamva, kőnek pora

Programajánló
fuko2

"Ha van hely, ahol a testünkben a lélek otthonra lel, akkor az bizonyosan a szívünkben lakozik. A szív az, mi lelkünk szelencéje, mely akár izzani is képes, ha a lelkesedés emelkedett állapotába kerül. Minden alkotás ezen izzásból táplálkozik.

Ha a szelence nyitva, akkor messzebb sugárzik, mint mi azt gondolnánk;
 

Horváth Tivadar: Az a dolgom

Irodalomi alkotások
toll

nekem az a dolgom
hogy elmondjam
az élet szolgálat

nekem az a dolgom
hogy szenvedéseim által
szebbé tegyem a mádat
 

Kelebi Kiss István: Bombariadó

Irodalomi alkotások
Bombariadó

lekopott róluk az aranyfüst
csupán a sérült váz maradt
és minden sorvég tárva-nyitva
szóközökben süvít a huzat
 

Szárnypróbálgató: Ivanova Liliána: Égvirág

Irodalomi alkotások
Égvirág

Suhog a hófergeteg,
az  ablakomon
jégvirág  csillog.
Kint a hóban
áll egy lány,
rongyos ruhában.
Sétál  és tovább
 

Báder Judit: Haldoklásod

Irodalomi alkotások
Haldoklásod

Haldokló fejed a párnán.
Árnyékkal rajzolt köré fehér sugarakat a fény,
nemszeretett templomaid szentjeinek  glóriája
sem ragyogott élesebben.
 

Torday Tamás: A lány és a sárkány

Irodalomi alkotások
A lány és a sárkány
- Már nem szeretsz? Nem vagyok már szép?
A sárkány félrenézett. Földmélyi barlangjában ezerszámra halmozta fel a különféle drágaságokat, arany és ezüstékszerek tömkelege sokszorozta meg a kevés fényt, ami a nagy teremben volt. Minden fényesre csiszolt felület a lány tükörképét adta vissza, a sárkány nem tudott a szemébe nézni.
 

Hardik László: őrízkedve

Irodalomi alkotások
oriz

csönd repeszt merengő mintát a plafonra
vadakat terel szelídebb nyájba a rét juhásza
zajokat zár delelni hűvösebb akolba
tócsákat szökkenve napsugár botlik nyurga nyárba
 

Fűkő Béla: Fűnek hamva, kőnek pora - Lezajlott

Kultúra
Konyvbemutató

"Köszönöm A Kőnek, hogy megosztotta velem szótlan bölcsességeit, és beavatott időtlen magányába. Köszönöm A Fűnek, hogy megtanította vélem, hogy a konok, szívós erő hajlékony odaadás híján nem más, mint törésre ítélt meddő akarás csupán.
 

Acsádi Rozália: Visszaút

Irodalomi alkotások
vigasz

magát vetheti meg aki egyszer is gyáva
isten szemében úgyis egyként árva
minden fehér galamb és minden keselyű

de hát megvetni könnyebb mintsem felemelni
ki földre hanyatlik az üres semmi
szélén s epét ont rá az ősz a keserű
 

Jagos István Róbert: Mondd, mit szeretnél?

Irodalomi alkotások
Mondd mit szeretnél?

Mondd, mit szeretnél, mi legyek?
Remény, mely reggelente zöldell.
Erő mely letaglóz hajnalonta.
A dac, mi ha kell, mindent felöklel.
Mondd ki, és az leszek neked.
 

Bittner Mónika: Hamupipőke

Irodalomi alkotások
hamupipo A Zoluska utca öreg fái alatt a fiú talált három árva diót. Furcsa volt, hogy a hatalmas tölgy és vadgesztenyefák alatt dióra lel az ember.  A zsebébe rejtette a kincseket, leporolta a nadrágját, majd elindult a hatalmas bérházak felé. Meleg volt a délután, a levegőben almaillat érződött. Egy fuvallat hegedűszót hozott. Közelebb húzta a zene, egészen az ablakig, ahol tisztán hallatszott Paganini 9. Capriccio-ja. A lány háttal állt, többször nekifutott az egyik résznek, majd elölről kezdte az egészet. Kis idő múlva leengedte a vonót, megérezte, hogy figyelik. Lassan fordult az ablak felé.
 

László-Kovács Gyula: Távol Atlantisz

Irodalomi alkotások
Távol Atlantisz

talán ez az utolsó vers,
mert kell, hogy legyen egy utolsó írás,
házfalakra rajzolt üzenet;
az utókor talán megfejti a szavak jelentését,
kódolt üzenetét, hiszen a költő a jövőnek üzen,
akár szárnyas mondatokkal is:
palackba zárt sorok
a végtelen ég tengerén
 

Horváth Tivadar: csak ne emlék...

Irodalomi alkotások
Csak ne emlék

tán el se hitted mit ígértem
lásd: nem beszélek hiába
szeptember óta mosolyod űz
jaj a szívem de nagyon árva

csak ne emlék csak ne tánc maradj
 

Fűkő Béla: A VALÓSÁGON TÚLMUTATÓ „BANDI BÁCSI”

Kultúra
KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ fotóművész

korte

„Hajolj közelebb… Nézz a szemembe…Vigyél magaddal…” című kiállításának

megnyitó beszéde

A Szigetköz gyermekét, a Duna holtágainak „Matula bácsiját”, a pillanatra éhes vadászt, a tánc és a balett terem szerelmesét, a körteerotikában a nézőke mögé búvó kíváncsi kisfiút, a madártávlat légifótóiban visszakacsintó fiatal erdészt, a közöttünk élő, ugyanakkor az örök „kívülállóságban” leledző barátunkat, Körtvélyesi László fotóművészt, úgy vélem nem kell bemutatnom. Munkássága és személyének „vackorsága”, gondolok itt természetes körteségére, megteszik ezt helyettem.
 

Bittner Mónika: Gyávaság

Irodalomi alkotások
gyavasagNézte a lányt, ahogy félig ülve, félig fekve meredt a semmibe. Legalább ülne fel rendesen, vagy feküdne le egészen. Gyűlölte az efféle slendriánságot, meg aztán mi az istennek nem csinál semmit, legalább egy könyvet látna a kezébe. Ha nem olvassa az sem baj, de megnyugtatná magát, hogy azért van így, mert olvas.
- Rossebb az ilyen szívfájdalmas Madonnákba, nem lehet kibírni ezt a látványt! – nézett fel a színes magazinokból a másik asszony. Egyenesen rámeredt, mintha talán bizony Ő tehetne arról, hogy ez a lány napok óta csak bámul maga elé, mint egy eszelős.