KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

A fodrászüzlet ablakán kinézve
autók araszolnak, nyugalom száll
rám, emlékek árja indul, ahogy
hagyom levágni hajam göndör tincseit,
egyet fordulok: lassan negyven évet
vissza… Hintalovon lengek, míg sorra
kerülök, titkon érzem, itt maradnék
a lovon örökre, de hajam is terhes
már, mindenhol kislánynak néznek.
Ücsörögni sincs kedvem, a macera
hosszantartó, s míg írom ezt, magam
sem tudom, hol vagyok, utazom az
időben, holott járni alig tudok.
A szoba nagy, azon kellene át-
evickélnem, első lépteim meg-
tenni végre.
Apám kezében kefe, annak nyelét
fogjuk együtt, és elindulunk, mint két
komoly férfi a meghatározott cél
felé, aztán a nagy ember elengedi
a kefét. Néhány lépés után eldobom,
leülök vagy földhöz vágom magam.
(Hamar felszökik a pumpa, lassan
emelkedik a láz,  kitart a mai napig.
Nem vetek számot, csak emlékezem.)