Balatincz Miklós: Otello-kritika

Sokan a shakespeare-i életmű csúcspontjaként említik az Otello című drámát, melynek fő forrása Giovanni Battista Giraldi Száz rege című mesegyűjteménye. Az emberi érzelmek teljes komplexitását felvonultató színműhöz már sokan sokféleképpen hozzányúltak.

A Pécsi Nemzeti Színházban ezúttal egy rendkívül különleges próbálkozásnak lehettünk szemtanúi. Na de mi az eredmény?
Hagyományra rétegződő hagyomány: ez a Pécsi Balett. Természetes jelenség, hogy a modern művészet minden ága az évszázadok során felhalmozódott, szinte behatárolhatatlan mennyiségű tudásanyagra épül. Magyarország első modern balett-társulatának misszióját így határozta meg a híres táncos-koreográfus Eck Imre: ,,Törekvésünk, hogy olyan új táncjátékokat hozzunk létre, amelyek elevenen hatnak a ma emberére, formálják, alakítják eszmevilágát, az emberi test, a zene és a látvány szépségének együtt megnyilatkozó erejével.” A függöny felgördülését követő első mozdulat bebizonyította, hogy az ecki hagyomány tovább él.
Vincze Balázs, az Otello táncos-újjáélesztésének rendezője és koreográfusa még az elődöknél is magasabbra tette a mércét: Giuseppe Verdi opera kompozícióját választotta a mozgásmű alappillérének. A drámai szituációkhoz szigorúan hozzácsatolt Verdi alkotás elsöprő erejét, ezt a ,,lélekborzoló”, gyakran feldolgozhatatlan hömpölygést Riederauer Richárd zenei betétei ellensúlyozzák. Ezek szinte együtt ,,lélegeznek” a Verdi alapművel, annak komor patetikusságát más színekkel vegyítve, táncolhatóvá, nézhetővé, sőt élvezhetővé téve.
A rendezés jól követi az opera kimagasló személyiségének tematikáját. Az eredetileg négy felvonásra osztott alkotást az ötletes díszletek tagolják. A színről-színre változó háttérvásznon különböző noir film- és képrészletek, továbbá árnyalatgazdag természeti bejátszások jelennek meg. Az első - kikötői - felvonás után a balett végéig ott marad a ,,mobil móló”. Ezt a színpadi tánc során különleges kreativitással mozgatják a társulat tagjai. A koreográfia gyakran olyan elemeket tartalmaz, melyeknél komoly esélye van annak, hogy a táncosok megsérülnek a ,,tologatott raklapok” valamelyikén. Ilyenkor szinte érezhető a közönség izgalma. Valószínűleg nem szoktak hozzá az effajta ,,balett-extrémitáshoz”. otello2

A rendező feladata azért volt olyan összetett, mert mindenféle párbeszéd nélkül kellett megjelenítenie azt az ezerszínű érzelmi diszharmóniát, ami az Otello sajátossága. Annak ellenére, hogy a Shakespeare-dráma rendkívül hálás darab, és szinte minden feldolgozásban egészséges nyomást gyakorol a nézők érzelmeire, ez balett. Igen, ez balett. Itt mások az eszközök, mások a lehetőségek. A látvány pedig - ebben az esetben - semmiképpen sem pótolhatja a drámai történet érzékletes kibomlását. Mit csinált hát Vincze Balázs? Komponált egy lélegzetelállító mozgásművet.Persze mindezt a táncosi-színészi interpretáció tette kerekké. Szándékosan használom a ,,színészi” szót, mert amit ezen az estén a szereplők felépítettek, az érzékletes vonalvezetése volt az operának. A modern balett sokszínű és impulzusokban gazdag. Amikor a féltékenység-mérget Otello fülébe csepegtető Jago (Szabó Márton) balettjátékát szemléltem sokkal többet láttam, mint ,,csupán” táncot. Ez elmondható a többi szereplő - a váratlanságot végig magában hordozó - alakításáról is (pl. Molnár Zsolt, Koncz Péter, Czebe Tünde, Kócsy Mónika, Pataki Szabolcs, Nagy Írisz, Dóri István, Tuboly Szilárd).

otello

A gyakran meghökkentő, váratlan, ,,székbe-szegező” koreográfia különlegessége abban rejlik, hogy összhangban van a zenével, a háttérben futó képi elemekkel, és a történettel. Ennek a hármasságnak az összehangolásához bizony nagy pontosságra van szükség, nem is beszélve arról, hogy mindezt még össze is kell kötni a közönség illékony empátiájával. Méltán állíthatjuk, hogy mind a muzikalitás, mind a díszlet és jelmez, mind a táncosi alakítás frontján sikeres volt a produkció, a közönség pedig elérzékenyült lelkesedéssel
tapsolt, tapsolt és tapsolt .Az Otello a szenvedély, az irigység és a féltékenység pusztítás, és önpusztítás alapanyagainak rendkívüli koktélja. A végső katarzis pedig olyan átütő, mint egy jól kevert Margarita, vagy Bloody Mary. Ráadásul ez még másnaposságot sem okoz...

Fotók: Körtvélyesi László
Forrás: www.trubadurmagazin.hu

KuPé kulturális on-line folyóirat --- A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Balatincz Miklós: Otello-kritika

KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.