Balogh Márta: Sosemvolt fiatal szerető

sosemvolt fiatal szeretőm

Bolygók keringnek bennem,
Benned keresik Csillaguk.
Fényév a távolság Tőled,
Hajszol néma szavuk
Kopár sziklái szaggatnak.
Tépődnek sötét éjjelen.
Homokká morzsolódnak szét,
Hozzád sosem találnak el.
Kiszáradt medrei visznek,
Hátukra batyuként kötve.
Útitársunk a kínzó kétség,
Vízhangot kongat az űrben,
Lassan sodródom feléd.
Ők még nem látják,
Amit tudok már rég,
Közeledbe érve csókjaidtól
Perzselő lesz,
A megsemmisülés.

BÁLINTNAK

Hozzászólások

Pável István - 2010-11-16 00:28

Kedves Márti, nem akarlak bántani, sem megbántani. ami jót eltudok mondani a fenti versről, érződik rajta a magány hangulata, bár szépen formálod a szavakat, érzésem szerint, azo kjelentése nincs kellően átgondolva. Különösen feltünő az egyes és többesszám egyeztetettlens ége. Csak néhány részlet, bolygók keringnek..., sziklái szaggatnak (szikláik szaggatnak). Utitársunk?Ki az, ha ő fényévnyire van tőlem? Kiszáradt medrei minek/kinek a medrei?
Vízhangot kongat az űrben. Az űrben nincs hang, mert az a levegő rezgése, és vákumban igen kevés a levegő a hangképzéshez. Utitársunk a kétség. Kik azok akik, még nem látják.
Mindezek ellenére, úgy gondolom, hogy ezek a hibák a kezdők hibái, amiket könnyű kijavítani, ha az enber nem csak a belús érzéseire figyel, hanem az azokat közvetítő szavakra is. Márti, nem akarlak lebeszélni az írásról, hiszen a szíved, szavak ritmusának érzése rendben is van, a többi meg már tanulható, ha van benned ehhez elég akarat. Ha gondolod kérd el Judittól (erre a hsz-ra hívatkozva email címemet, szívesen vélemyénezném, segítenék csiszolgatni néhány versedet. Barátsággal P. István

Balogh Márta - 2011-01-03 20:39

Kedves István! Örülök, minden segítő szónak.Bizony ügyetlen vagyok ehhez, verseim száma talán 10. ;-)

A bolygók a bennem lévő gondolatok, amelyek gyakran kínoznak(kit nem?)Ezek a bolygók az útitársaim, kísérnek, bolyongnak bennem, mert választ nem találnak. Kiszáradt medrei: hát így utólag tényleg gáz, ezzel akartam jelezni, hogy annyit sírtam, hogy már kiszáradtak,ela padtak a könnyeim. Vicces amit írtál a hangképzésről! :lol:

Hát igen,hiába kiáltok segítségért, nem talál válaszra, az ürességben, a semmiben, csak a saját kérdéseimet hallom vissza. István, szívesebben olvasom a Te verseidet (ezt tudod), én nem fogok olyan sokat írni, ezt megígérhetem. Hacsak homlokon nem csókol a múzsa ( a fentebb lévő homlokomat :lol:

) Továbbra is szívesen fogadom véleményedet. Márti

Neogrády Antal - 2012-02-28 23:17

VÁLTOZAT BALOGH MÁRTA VERSÉRE

Bolygóim keringnek szállnak
Benned keresik Csillaguk.
Fényév a távolság
Hajszol néma sötétség.

Sziklák szaggatnak.
Éjek hasadnak széjjel.
Homokká morzsolódnak
Kozmikus szerelem szeszéllyel
Kiszáradt medrek visznek
Elképzelt csobogással
Botladozva kétség batyukkal
Ugyanazzal és mégis mással.
Vízhangot kongat a lelkem
Lassan sodródom feléd,
Sírásaimat elfelejtem
Távolságunk fájóan mesés
Közeledbe érve csókjaidtól
Perzselő lesz,
A megsemmisülés.

Balogh Márta - 2012-02-29 21:17

Nem is tudom mit írjak Antoni. Nagyon tetszik a változatod, egyedül az első versszakban a "hajszol néma sötétség" akasztja meg bennem a sodródást. Köszönöm, hogy megmutattad,job ban is lehet verset írni.

Neogrády Antal - 2012-03-01 23:25

Drága Balogh!
Nem "leckéztetni" akartalak! Én szeretek a más munkájába belebarmolni, de általában megsértődnek. A használt vásznakat is szeretem átfesteni.

Öleléssel: t.

Balogh Márta - 2012-03-02 00:58

Távol áll tőlem a sértődöttség. Nyúlkálj csak bele a sorokba. Szabad kezet kapsz, de csak kellő komolysággal! És ne szólíts Baloghnak, mert azért viszont mérges vagyok. Az olyan idegenül hangzik egy olyan embertől, akit kedvelek.

Nagy Tamás - 2012-03-06 14:42

Kedves Márti!Jó a vers, nagyon jó!
Ne törődj a (z egyáltalán nem) segítő okoskodásokkal, ugyan lehet, hogy valóban kéne oda a "sziklái"-hoz az a k betű, ha nagyon aggályosak vagyunk, de nem ez a lényeg! És ne is magyarázgasd, egy ilyen verset didaktikusan boncolgatni, az teljes tévút!
A versedet olvasva egyből átjön a hatás, tehát akkor biztosan jók a költői eszközök, nem számít, hogy most valaki a kiszáradt medreket külön is meg akarja érteni, és hogy a "vákumban" nincs is hang, szóval ezt boncolgatni diliház és ha már ilyen nagyon precízek vagyunk, hogy az orgazmust is molekulákból akarjuk összerakni, akkor persze vákuum...!
Ezek nem számítanak, (a vízhang sem, ha visszhang akart volna lenni), mert az egész vers, a távoli világ-végéről, lélek legmélyéről elindított képek sokasága, a metaforák, stb. (egyébként tökéletesen plasztikusak) mind-mind csak az utolsó sorért léteznek, azért, hogy kimondhasd a vágyad és mi Veled együtt átérezhessük egy pillanatra azt , amire persze nem csak Te vágysz és ez így szerintem tökéletes hatás, telitalálat! Szívből gratulálok! Egy mezei olvasód, Tka
( A másik, avatatlan kézzel történő versátalakításr ól, ami elviszi tájleíró, aprólékoskodó irányba a magas hőfokú érzelmi drámát, már nincs is mit mondani, épp csak a lényeg veszik el benne! Ne hagyd! )

Balogh Márta - 2012-03-06 22:40

Kedves Tamás! Köszönöm a hozzászólást, mosolyt csalt az arcomra, főleg az orgazmussal kapcsolatos tudományos megjegyzésed. Jól esik, ahogy a sorok közé láttál, és hidd el, egyik hozzászólást sem okoskodásként fogom fel. Tisztelem mindkét költőt,és szívesen fogadom javaslataikat. Ahogy a te üzenetedet is. És látod, Neogrády Antal is ugyanabba a hibába esett, vagy csak követte az enyémet, hogy a visszhangot, vízhangnak írta. Pedig a vers lektor előtt is volt! :lol:

A hozzászóláslista frissítése

JComments

KuPé kulturális on-line folyóirat --- A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Balogh Márta: Sosemvolt fiatal szerető

Hozzászólások

KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.