Báder Judit: Hétköznapi

Vörösbor árnyéka felett
rád mosolygó
nevedet válladra sóhajtó
éjszaka
zsörtölődő reggel a tükörnél
mert most kell neked is fogat mosni
kávéfolt a terítőn
kanapén olvasás
laptopnál molyolás
nézem a hátad
miközben
kint vihar kapaszkodik a tócsák vizébe
moziban kukoricaillat
mindig sírok a film végén
liftben sebtében kigombolt nadrág
titkolt rúzsfolt a gallérodon
- persze, hogy anyád volt!
becsapott ajtó mögött
a nyit vagy zár remegése
kifulladásig beszélgetések
letekert autóablakban könyöklés
miközben üvölt az „ I cant get no”
megállunk a napraforgók mellett
mert nem tudjuk megállni
több kell
mint ujjaid forrósága combomon
smsesek mit szeretnél
mocskosul
most
csillapíthatatlanul
fejfájás
mi bajod
semmi
elrohansz inni egy sört
dögöljek meg ha felhívlak
felhívsz az utcáról
összebújós meséidtől
alszom el

2011.08.12.

Hozzászólások

Horváth Géza - 2011-08-13 15:27

Igazi "mai" vers, amolyan életkép (e tekintetben talán az előzők folytatása), erre utal a cím is. A hétköznapi dolgok szólnak leginkább rólunk, mert tükröt tartanak elénk, amelyben magunkra ismerhetünk, vagy megalkothatjuk kedvünkre a saját verziónkat. Úgy hiszem, csak a művészetre fogékony ember, legyen az férfi vagy akár nő, képes igazán megélni az életet, és csak ő képes egy kitöltött pohár bor felett igazán átélni újra a múltat, átélni a jelent, és kitalálni a jövőt; de ugyanezek miatt a legboldogtalana bb is a világon. A szakadék közte és mások között csak nő. Erre jutottam.
Mivel a Műhelybe tetted, ezért kellene tennem hozzá valamit, hogy a vers "gyarapodjon", de mint tudjuk, erre nem én vagyok hivatott.

Báder Judit - 2011-08-14 14:34

Igen Géza, jól látod és remekül érzed. Ennek az igazán életnek súlyos ára van. A szakadékokon, így-vagy úgy átvergődjük magunkat, ha minden erőnk elfogy akkor csak ülünk a szélén, láblógázva és dönthetünk: várunk a csodára vagy ugrunk.
Műhelybe azért tettem, mert ez a hang nekem is új, kísérletezem vele. A központozás nélküliség, a rövid, lecsupaszított képek ellenére kíváncsi vagyok hat-e, érthető-e,mit vált ki az Olvasóból. Nagyon köszönöm gondolataidat. :-)

Neogrády Antal - 2011-08-13 23:34

Vadi új műfaj: rímtelen verses válókereset, jogerős végzés nélkül, de nevezhetjük éves elszámoló számlának is. A (hímnemű) költők nem élnek vele, mert nem veszik észre, hogy amit felkészítő edzésnek tartanak az tulajdonképpen maga a verseny. Vagy ha észreveszik, már késő. Kár, hogy a célszemélyek nemigen olvassák az efféle dokumentumokat, pedig tanulságosak. Kicsit olyan, mint a prózai használati tárgyakból felépített csendélet, csak művészi szinten kezd új életet élni.
(smsesek mit szeretnél mocskosul – sor még megfejtésre vár)
T e t s z e t t !

Báder Judit - 2011-08-14 14:42

Antoni, te női lélekbúvár! :lol:

Milyen jól látod te is!Ha a célszemélyek nem is talán van olyan olvasó, akit elgondolkoztat, továbbgondolásr a késztet. Mint az előzőekben leírtam a hang kísérlet, szándékosan lett ilyen csupasz, ilyen "hétköznapi".Hogy ez "művészi színt, azt nem tisztem eldönteni.
Gondolod, hogy a következő sor kiegészítésre szorul?:
"smsesek mit szeretnél
mocskosul"
Én tudom. Az olvasó? ;-)

Örültem neked!!!
www.youtube.com/watch?v=m6Ts8XS_UO4&feature=related

Pap Károly - 2011-11-11 11:14

Tetszik a vers :)

Báder Judit - 2011-11-11 12:48

Köszönöm, hogy olvastál és azt is, hogy megszólítottál: )

Gombkötő - Magdás Emőke - 2011-11-12 00:56

Emlékszem, egyik este, amikor először Rád találtam, együltő helyemben elolvastam az összes versed, amit valaha írtál. Aztán voltak pillanatok, amikor a prózádhoz menekültem, ha kellett a hangulat - amolyan uccikás meghittség.
Bár a sorok között emitt is fellelhető vagy, de annyira más! Annyira diszharmonikus - és ez nem azt jelenti, hogy jó vagy rossz, csak szokatlan, posztmodern (posztmodern nekem: sms-ek, laptopok, aluljáróbanszex és társai) és főleg nyers. Szoknom kell nekem ezt, nagyon. Ez se bók, se kritika, csak úgy eszembe jutott.

Báder Judit - 2011-11-14 17:38

Emőke, emlékszem, az érzésre is amikor ezt megírtad privát levélben.Vannak érzések, amik nem kérnek a cizellált, szép szavakból. Amikor csak úgy kifolyik belőled a hiány, a tehetetlenség, a képzelet képtelensége, elérhetetlenség e.
Ezt akartam így ábrázolni. Csupaszon. Hétköznapian, mégis, hogy érezze az olvasó ezek a pillanatok valakinek az ÉLETET jelentik.
Sikerült? :)

Baditz Balázs - 2011-11-29 11:17

Báder Judit - 2011-11-29 22:00

Balázs:

Orbók Ildikó - 2011-11-29 11:51

várunk a csodára..vagy ugrunk...nagyon tetszett a versed! formabontó, tömör.... valóság. :-)

Báder Judit - 2011-11-29 21:59

A formabontás kísérlet, nekem is szokatlan hangvételű. Próbáltam érzékeltetni, hogy milyen drámák feszülhetnek, a rövid, tömör, egyszerű képek mögött, hogy a hétköznapjaink csodák is lehetnek a maguk módján:) Remélem sikerült!

Orbók Ildikó - 2011-11-30 00:08

sikerül!!

A hozzászóláslista frissítése

JComments

KuPé kulturális on-line folyóirat --- A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Báder Judit: Hétköznapi

Hozzászólások

KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.