KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Bejelentkezés



Regisztráció
Ki olvas minket?
9 vendég
Statisztika
Tagok : 233
Tartalom : 1343
Webcímek : 8
Keresés a honlapon
Hozzászólások - Írott művek
Hozzászólások - Képcsarnok
Hozzászólások - Fórum

Atlantic Press Kiadó

Dékány Ügyvédi iroda

Trubadúr Magazin
Kurázsi internetes irodalmi és kulturális folyóirat
OnTheWeb Hosting

MTI Hírfelhasználó

Ma 2012. május 18., péntek, Erik és Alexandra napja van. Holnap Ivó és Milán napja lesz.

Vágai Mária: kabátban

kabatban
Van úgy hogy elfogy az út
van úgy hogy menni nincs kedved
így aztán meg se érkezel
egy meghatározhatatlan helyen dekkolsz
erre még van időd és emlékezel
aztán már azt se
valahogy nem érted az egészet
mikor változott meg minden
hová lett az út
hová a kedv
mitől lettél átlátszó a ruhád alatt
állandóan kabátban jársz
bizonyítva hogy még vagy
félsz levetni hát abba kapaszkodsz
az utolsó gombba mi összetart


 

Hozzászólások 

 
Pável István   -  2011-05-25 20:45
Ez nem az a vers, amely olyan hsz-t csalna ki belőlem, amely jogosan küzdhetne meg az eltávolításra érdemes írás címért. Ezen még az sem változtat érdemileg,hogy az általam is használt komor jelenkori helyzet bemutatása után nincs utalás arra, hogy mindezek ellenére, mégis érdemes hinni/élni/bízni ki-ki ízlése szerint. vagy úgy is mondhatnám, nem a hurrá optimizmus miatt, de pozitív tudat nélkül, nincs értelme az életnek. És a költészet jelentős feladata - szerintem - annak a biztos pontnak a megadása ( remény, esély) amelynek felhasználásáva l Arhimédesz kifordíthatná sarkából a világot, amely értelmet adhat az életnek. Barátsággal: Pável István
Ui: csdak úgy, mint általában a tévedés jogát most is fenntartottam magamnak.
 
 
Vágai Mária   -  2011-06-01 09:00
Kedves Colton! Köszönöm, hogy olvastad a verset és ezt a hozzászólást is. Nem gondolom, hogy a költészetnek mindig az a feladata, hogy biztos pontot mutasson (archimédeszit) , inkább a valóság egy szeletének tükröződését, amely hol ilyen, hol olyan. A tükör foncsorozottság a is hiányos/hibás olykor, a pótlást olyankor az olvasókra bízzuk - én így képzelem.
Barátsággal: Marax
 
 
Koós Attila   -  2011-08-07 10:21
Az ilyen mütyürkék olvasása után nem lenne csoda, ha visszaszoknék a cigire.
Talán még ma kitiltanak erről az oldalról, de kérdem én: mi a búbánattal lelkesítesz és biztatsz egy ilyen mű alkotóját?
József Attiláról állították, hogy képes volt kotlani egy-egy versén hetekig, míg kiadta a kezéből. Javított benne itt-ott, mondják.
Tudjátok mit? Nem sikerült minden verse. De mindben van valami ösztöke. Valami vad vágy. A szólás, a megértés és a befogadás joga.
Te, Mária, mit akarsz velünk tovább vitetni az időben, mit üzen a versed mondhatatlan formában?
A nyuszi farkát.
Barátsággal
Attila
 
 
Vágai Mária   -  2011-08-07 13:15
Attila, a cigire ne szokj vissza, pláne e pár sor miatt ne:) Egyébként meg igen, a nyuszi farkát, vagy az utolsó gombot...bármit, amiben még meg lehet kapaszkodni egy rövid időre.
Nagyon nem szeretném, ha kitiltanának innen...miért is tennék...a vélemény szabad!
barátsággal: marax
 
 
Pável István   -  2011-08-07 20:21
Kedves Attila. Fennhagyva jogod, hogy önálló véleményed legyen, annyit mondanék, kb. Petőfi idején volt az, hogy egy versnek kötelezően kellett lennie üzenetnek. Manapság elég, ha dallama, ritmusa, gondolatot idéző/felidéző mondatai vannak, olyanok, amik vitát inspirálnak. Ezzel lehet egyet érteni vagy nem, de ettől a világ éppúgy változik az évek során miként a költészet megítélése is. Talán egyetlen, nem vitát indító megjegyzést engedek meg még magamnak.
Nem szerencsés a legnagyobbhoz, annak legjobb verséhez mérni bármely verset, verselőt. Mert ha ő, a legnagyobb is ezt tette volna hajdanán a "De szeretnék gazdag lenni, egyszer libacombot enni... "sorok írójának születésnapja sohasem lett volna a költészet napjának ünnepe. Kérlek gondold ezt végig. Barátsággal. Pável Colton István