Gábor Tamás: Szeplőtelen (Szárnypróbálgató)

tavasz

Szeplőtelen szent dolgokon tűnődtünk
egymás mellett egész utunkon át,
és kéz a kézben lépkedtünk tovább
némán, sötét virágok körülöttünk.

Mi, titokzatos magányban jegyesek,
kerestük a rétek éji zöldjét,
osztozva édes regék gyümölcsén
s csillagszőttes álmon a fejünk felett.

S haldokoltunk csendben messze-távol,
ahol zsongó erdő meghitt enyhe ring,
suttogásból bontva rózsás lángot,

s sírva fent a hatalmas ragyogásban
halkan borultunk egymásra megint;
ekkor csendültünk össze legtisztábban.

(Kép: Magura Zsuzsa)

Hozzászólások

Al-saig Emilia - 2012-01-16 17:34

A szonett nehéz műfaj... :) Legalábbis számomra az. És pont emiatt, elfogult is vagyok vele. Szeretem.

Ezt is szeretem... csak a gondolati ívével van némi problémám... Szépséges szóképek, mégis. Valahol, valami kicsit zavaros. Nyilván van/volt benned ennek a versnek egy előélete, de ez nem bomlik ki a versben, a kézenfogva lépdelésből, minden átmenet nélkül haldoklás lesz, és megintcsak minden utalás nélkül égi összecsendülés...

Persze, tudom, a műfaj keretei kötnek, 14 sorban nehéz elmondani a honnan-hogyan-hovát. Nekem ebből a szonettből leginkább a veleje hiányzik.

Egyéb tekintetben, rímet, szótagszámot, ritmikát, képeit tekintve, hibátlan.

Gábor Tamás - 2012-01-21 17:12

Kedves Emília,

köszönöm szépen, hogy foglalkoztál a versemmel! Igen, valahogy nekem is hiányérzetem van, nincs benne igazi töltet.
Zavaros is, talán kusza is, szóval nem az igazi, egyáltalán nem vagyok rá büszke.
Szórakozásból művelem én ezt a dolgot, habár ez nem mentség a tehetségtelensé gre, lehet nincs is értelme ezzel bohóckodnom, átértékelem a helyzetet, keresek magamnak valami könnyebb elfoglaltságot, de a meglévő verseket azért javítgatom még, hátha kikerekedik valami belőlük.

Hálásan köszönöm az őszinte hangú észrevételeket!

Leleszi Balázs Károly - 2012-01-19 08:35

Szép tiszta gondolatok...

Gábor Tamás - 2012-01-21 17:14

Köszönöm Károly, örülök látogatásodnak, hála az olvasásért, öröm számomra, hogy itt is összefutottunk! . :)

Neogrády Antal - 2012-01-20 11:36

Öröm a lelkemnek a rímes-időmértékes verselés, bár manapság egyre ritkább.

A jambus olyan a versnek, mint az olaj a kompresszornak: ha elfogy, esik a nyomás és recsegnek a fogaskerekek.

egymás mellett egész utunkon át,
és kéz a kézben lépkedtünk tovább

(tökéletes jambus sorok)

kerestük a rétek éji zöldjét,
osztozva édes regék gyümölcsén

(elvadult, jambustalan sorok)

Gábor Tamás - 2012-01-21 17:20

Őszintén megvallva... :) nem törekedtem jambikus sorokra, mindössze megérzés és talán a nagy számok törvénye alapján sikerülhetett, de szoktam foglalkozni az időmértékkel, ennél a versnél csupán a véletlen eredménye. A jambus valóban fontos hozzávaló.
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és az észrevételeket!

A hozzászóláslista frissítése

JComments

KuPé kulturális on-line folyóirat --- A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Gábor Tamás: Szeplőtelen (Szárnypróbálgató)

Hozzászólások

KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.