KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Bejelentkezés



Regisztráció
Ki olvas minket?
4 vendég
Statisztika
Tagok : 233
Tartalom : 1343
Webcímek : 8
Keresés a honlapon
Hozzászólások - Írott művek
Hozzászólások - Képcsarnok
Hozzászólások - Fórum

Atlantic Press Kiadó

Dékány Ügyvédi iroda

Trubadúr Magazin
Kurázsi internetes irodalmi és kulturális folyóirat
OnTheWeb Hosting

MTI Hírfelhasználó

Ma 2012. május 18., péntek, Erik és Alexandra napja van. Holnap Ivó és Milán napja lesz.

Rados Virág: BIPOLÁRIS – Egy mániás depressziós nő regénye

Könyvajánló
bipolarisA főszereplő, harmincas éveiben járó újságíró, akinél a pszichiátrián bipoláris érzelmi zavart diagnosztizáltak. Péceli Rita esete igaz történet, mely teljes őszinteséggel és részletességgel vall egy bipoláris zavarban szenvedő nő életéről.

 

Mániás depresszió, orvosi szaknyelven bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa. Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: eszerint élete végéig „bolond” marad? Először tiltakozik – megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis előtt abbahagyta. Az eredmény: szélsőséges érzelmi hullámzásai hatása alatt rossz döntéseket hoz, rossz kapcsolatokat köt, elveszíti szerelmét, és megélhetése, biztos állása is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. A sok szenvedés hatására Rita végül úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és szembenéz a betegséggel. Elkezdi rendesen szedni a gyógyszereit, együttműködik kezelőorvosával, odafigyel magára.
Vajon mindez meghozza a kívánt sikert? Képes lesz-e Rita együtt élni a betegséggel, sőt, élhet-e teljes értékű életet, ha megfogadja segítői tanácsait? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot?
A regény igaz történet alapján íródott.

Részlet a könyvből:
„– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – És félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni.
– Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szemöldökét felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog.
Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Eltökéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián kössek ki.
– Az első lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – Úgy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk elől, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”