KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Robert Yugovichnak ez az írása egyáltalán nem a megszokott tucat tanulmány a kábítószerek mumus-világáról, nem is valamiféle propagandaanyag.

Ezzel a könyvével a „fegyencíró”, aki pár éve még a hollandiai szerb-magyar drogmaffia egyik alvezére volt, alighanem az ifjúság ellen elkövetett bűneiért vezekel oly módon, hogy autentikus leírást ad a könnyű és a nehéz drogok veszélyeiről, valamint a védekezés lehetőségeiről. „Rob” azoknak a szülőknek és serdülőknek írta ezt a roppant gyakorlatias és tárgyilagos útmutatót, akik azt képzelik, hogy éppen ők lesznek majd a kivételek, azaz büntetlenül incselkedhetnek az „ezerfejű hidrával”.

Bár a volt kábítószer-maffiózó vezeklési szándéka nem tagadható, a Narkománia nem az igazságszolgáltatás mennyekbe emelését szolgálja, csakis a teljes valóság felmutatását mindennapi életünk egy olyan oldaláról, amelyet csak azok ismernek, akik benne vannak, de legtöbbször azok sem. A hollandiai drogmaffia egykori biztonsági főnöke így ír a könyv bevezetőjében:

„Maholnap 40 éves leszek, életem több mint felét a kábítószerek világában töltöttem el. Voltam fogyasztó és voltam kereskedő. Most 9 éves fegyházban letöltendő szabadságvesztésemet töltöm ötödik éve. Három kiskorú gyermek édesapja vagyok, tehát szülő is. Ezeket csak azért írom le magamról, hogy az olvasó jobban megérthesse, amit mondani kívánok, és azt hiszem, ennek csak akkor van értelme, ha azok a személyek, akikhez szólni kívánok, hitelesnek tudnak elfogadni, mert ezáltal válhat mondanivalóm is csak hitelessé. Legfőképpen a szülőkhöz szeretnék szólni és nekik segíteni, hogy minél jobban megismerjék ezt a világot, hogy ezáltal is tisztábban lássanak e mindenkire veszélyes járvány leküzdésében, de mindenekelőtt megelőzésében. Mert egy dologgal minden szülőnek tisztában kell lennie: ha gyermeke drogozni kezd, az nagy részben a családban uralkodó légkörnek köszönhető, és csak ezután lehet keresni és ráfogni más egyéb körülményekre, mint pl.: baráti társaság, szerelmi csalódás, igazságszolgáltatás tehetetlensége stb., vagy a kábítószer kereskedőkre. Egyértelmű, hogy a felsoroltak közül valamennyien felelősek, de egy sem annyira, mint a szülő!

A kiadvány kivételes aktualitását az adja, hogy az Európai Unió, a vészhelyzetet felismerve, nagyarányú akcióba kezdett a szintetikus tudatmódosító szerek, az úgynevezett designer drogok terjedésének megakadályozására. Ezekből az anyagokból csak tavaly 41 különféle tabletta jelent meg a piacon. Ezek hatása olyan, mint a hagyományos szereké. 
Kémiai szerkezetük viszont ismeretlen a hatóságok előtt, így nem szerepelnek a tiltólistákon!

A Narkománia a legjobb pillanatban kerül a hazai érdekeltek kezébe. Bár alcíme (Az én gyerekem nem olyan!), arra utal, hogy sok szülő egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy az ő csemetéje is veszélyeztetett, a designer drogok különösen fontos, hogy a szülők tisztában legyenek a drogok jellemzőivel, tüneteivel, hatásaival, a védekezés és a leszoktatás gyakorlati módszereivel. Ezekről van szó a Narkomániában.