KuPé kulturális on-line folyóirat
---
A honlap megtekintése Mozilla Firefox vagy Google Chrome böngészõvel ajánlott.

Madách Imre Az ember tragédiája idén új kiadásban jelent meg Jankovics Marcell színpompás képeivel illusztrálva.

Az Akadémiai Kiadó Jankovics Marcell animációs filmváltozatának képeivel adta ki Madách Imre Az ember tragédiája című művét a dráma megjelenésének 150. évfordulója alkalmából; a napvilágot látott könyv az elmúlt másfél évszázad kötetei előtt is tiszteleg.

A napokban megjelent 320 oldalas kötetről szólva Pomázi Gyöngyi, az Akadémiai Kiadó szerkesztőségi igazgatója az MTI-nek kedden elmondta: Madách műve számtalan kiadást megért, ebben az esetben nem a szöveg megjelentetésén volt a hangsúly.

Jankovics Marcell évtizedek óta készülő monumentális projektje, Madách Az ember tragédiájának filmes feldolgozása, oly' sok idő után végre révbe ért. Jankovics 1983-ban végzett a forgatókönyv megírásával, amelyből azóta is dolgozott, mozifilmet szeretett volna belőle készíteni, de finanszírozási okokból akkor nem lett belőle semmi. Tervéről ezek után sem mondott le, így a gyártás 1988-ban mégis elkezdődhetett, és hosszú hányattatások után nemrégiben ért véget. Jankovics egy 1996-os interjúban így nyilatkozott: „Nekem 2014 a véghatáridő, mert az a nagy Madách-évforduló, egyben az utolsó, amit még megérhetek. Ha nem készül el, akkor befejezetlen film lesz, muszáj befejeznem."

Jankovics megvalósította az álmot, és idén novemberben Az ember tragédiája végleges formát öltött. De nemcsak a filmben, hanem egy gyönyörű, keményfedeles könyv alakjában is, amely a filmváltozat válogatott képeivel került illusztrálásra. A könyvet az Akadémiai Kiadó jelentette meg, és néhány hete kapható a könyvesboltokban.

Mint Pomázi Gyöngyi mondta, ahogy Az ember tragédiájában a tizenöt szín az emberiség állapotának, történelmének egy-egy mozzanatát jeleníti meg, és egészen különbözik egymástól, ugyanígy az animációs filmben is mindegyik szín technikája, világa teljesen más. "Ezt a közös vonást használtuk ki: a kiadvány amellett, hogy látványos, többé is vált ezáltal: szöveg és kép hatnak egymásra, a kötet olyan, mint egy időutazás" - fogalmazott, hozzátéve, hogy az animációs film mindegyik színéből a legjellemzőbb képeket válogatták ki.

Úgy vélekedett, hogy az Akadémiai Kiadó küldetéséhez illik egy ilyen nagy mű és egy másik jelentős alkotó találkozásából született kötet megjelentetése.

Mint megjegyezte, kiadásuk mottójául a "Ne szánjatok. – Miénk / Ez őrülés; mi józanságtokat / Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon / Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, / melynek higgadt gond korlátot nem ír" - idézetet választották.

Magához a Tragédiához felesleges is kommentárt fűzni, örök érvényű remekmű, melynek mondanivalója a korral sem vált meghaladottá vagy idejétmúlttá. Sőt, ha a Falanszter színt vizsgáljuk, csak egyre aktuálisabb... Jankovics Marcell pazar rajzaival kiegészítve, a fényes borítójú, fűzött kiadás igazi különlegesség, melynek minden könyvszerető ember polcán ott a helye. Karácsonyi ajándéknak pedig egyenesen kiváló.

Akadémiai beszélgetések – Jankovics Marcell Az ember tragédiája című filmjéről

1998. február 18.

Jankovics Marcell: Az ember tragédiája

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, hiszen az idő nem olyan, ez nagy megtiszteltetés számomra. Valamit a filmről, amit ténylegesen átadtunk és valamit a dolog hátteréről.

1983-ban végeztem a forgatókönyv megírásával, amiből ma is dolgozom. Valamennyit változott, de csak részleteiben. Eredetileg az volt a szándékom, hogy mozifilmet készítsek belőle; a Pannónia ezt nem akarta megfinanszírozni, nevesítsük, dr. Matolcsi György nem akarta finanszírozni, ezért a Televízió vezetőihez vittem el. Kornidesz volt akkoriban az elnök, és létre is hívott egy bizottságot, mindjárt nagyon szerencsétlenül Szinetár Miklóst nevezve ki a bizottság elnökének, aki rendelkezett egy Tragédia feldolgozással. Ebből lehetett tudni, hogy nem lesz a dologból semmi. 4:2 arányban szavazták ki. Meg kell mondanom, hogy Sőtér István és Vámos László nagyon támogatták, s mindmáig lélekben eljárok a sírjukhoz. Vámos egyébként később még többször érdeklődött, hogy hogy áll a dolog.

A rendszerváltást megelőző évben, 1988-ban kaptam rá induló pénzt, akkor még mindig ugyanattól az igazgatótól, mert hirtelen úgy érezte, hogy jóban kell lenni Az ember tragédiájával. Akkor kezdtem el csinálni, tehát gyakorlatilag tíz éve. Akadozva ugyan, de azóta is csinálgatom ezt a históriát, és nem folyamatosan. Ám annak ellenére, hogy most egyéb filmes és hivatali megbízásom van, változatlanul készül. Tíz szín van készen. Nem fogom mind a tizet bemutatni, mert nagyon fárasztó lenne. Kettő pedig gyártásban van. Nem mondom el a támogatókat, de meg kell mondanom, hogy saját pénzem is van benne, s nagy örömmel olvasom Fellini életrajzában, hogy ő maga is tette be saját pénzét saját filmjeibe, mert fontosnak tartotta, hogy elkészüljenek. Nekem nincs gyerekem, vitorláshajóm, filmem van helyettük is.

Nem végleges a dolog, ami látható, az egy nyers változat. A jelenlegi szerkezetében úgy látható, mintha minden szín egy önálló filmecske lenne, eleje főcímmel, vége főcímmel, hanggal, zenével, szöveggel lekeverve, de ez a keverés nem végleges, és azon kívül, mint látható, van videóvágás egyes pontokon, ahol találkoznak a színek, a film már össze van kötve. Tehát készülne belőle egy televíziós változat és készülne belőle ideális esetben egy moziban is levetíthető változat. A dolgot nehezíti, amilyen lassan gyűltek eddig és ezután is fognak gyűlni a pénzek, mert kormányunk nem erre adott nekem támogatást, hanem egy másik filmre, ami nem baj, csak amiatt ez is lassabban készül. Nekem 2014 a véghatáridő, mert az a nagy Madách évforduló, egyben az utolsó, amit még megérhetek. Ha nem készül el, akkor befejezetlen film lesz, ami helyzeténél fogva nem hasonlítható össze egy befejezetlen regénnyel, befejezetlen operával, az úgy jár, mint Eizensteinnek a Mexikó filmje. Muszáj befejeznem.

Nem sorban haladtam vele, mert ahogy jöttek a pénzek, úgy dolgoztam. Megvan az első szín, a harmadik, a negyedik szín, megvan a két prágai és közte a francia forradalmi szín, és megvan a Falansztertől végig. Dolgozom jelenleg a Paradicsomon, a második színen és dolgozom a római színen. Ezeknek megvan az anyagi fedezete is. Tulajdonképpen tehát 12 szín kész, ez körülbelül háromnegyede a teljes hossznak, mert a három legizgalmasabb, legdrágább, legnehezebben kivitelezhető, sok animációval, sok embert kívánó munka a görög, a bizánci és a legnagyobb, a londoni szín, amit én úgy képzeltem el, hogy elkezdődik Madách jelenében és befejeződik az én jelenemben. Ez egy időutazás. S jelen pillanatban csak drukkolok, hogy maradjon meg ez a ronda globalizációs világ, mert most olyan a világ, mint a londoni színben, és hogyha véletlenül 2014-ben "megjavul", amit nem hiszek, akkor Madách már idejétmúlta lesz.

Nem biztos, sőt valószínűleg nem marad meg az a hangfelvétel, aminek az alapján készül, ami azért lesz sajnálatos, mert vannak olyan színészek benne, akiknek szeretném megtartani a hangját, de hát ez egy rádiójátékszerű felvételben készült, tehát nem lehet csak úgy utószinkronizálni itt, ott, amott. De nem igazán sikerült a hangfelvétel, technikailag, hallhatóság, keverés szempontjából hagy maga után kívánnivalót, s mindez a csóróságnak köszönhető. Mit mondjak még erről? Azt, hogyha az eredeti darabot lejátsszuk, az négy és fél, öt óra terjedelmű, én százöt percre húztam meg a dialógust, abból kiindulva, hogy benne kell legyen minden fontos közmondás, ugyanakkor ami képben is elmondható s aminek éppenséggel nincs aktualitása, de nagyon facsarja már a fülünket, és a Nógrád megyei, szlovákos ízű, jambikus magyarságával nehezen érthető ma már, azokat kihagyogattam. Meg hát a film egy más világ, az dialógusra épül, ugyanakkor hűségesnek kell lenni, szóval egy nagy falat. Készen 150-160 perc lesz a hossza.
[…]

(…) De elmondom, az én felfogásom szerint a lényeg az, ami a Falansztert követő Úr színben hangzik el, amikor Ádám maga mondja, hogy: "a cél halál, az élet küzdelem és az élet értelme a küzdés maga". S akkor a végén kétségbeesésében mégis rákérdez, hogy adjon már az Isten neki valami támpontot és Isten sem tud ennél többet mondani, mint amit Ádám már kimondott: "mondottam ember, küzdj és bízva bízzál". Ezt én elég cinikusan vezetem el a végén, mert megjelenik valóban Isten láthatóan, mégpedig azoknak az alakjában, akiknek a film során végig ő kölcsönözte a hangját. Ez nem derült ki, mert az első színt nem láttuk. Szilágyi Tibor az Isten hangja, akinek cinikus hangja van, és meg is szoktuk ebben a szerepében, tehát ennek a generációnak, aki jól ismeri őt, ő egy könnyen elhelyezhető alak. Le is lettem emiatt tolva, mert az ideggyógyintézetben van egy vallásetikai osztály, ahol gondolom én, a bigottériában szenvedőket gyógyítják, és ennek az osztálynak a vezetője egy vallásos professzor és ő haragudott rám, hogy én ilyen cinikus hangot adok a Jóistennek. Pedig ő akkor nem is látta a végét, tudniillik a darabban mindazok, akik a hatalmat képviselik, Robspierre vagy a végén az öreg a Falanszterben, ezek mind a Jóisten hangján szólalnak meg, és amikor elmondja, hogy ember küzdj és bízva bízzál, akkor ezek az arcok bukkannak föl. Tehát elég egyértelmű, hogy erre a kérdésre Madách szerint nem ő adja a választ.
[…]

Szakonyi Károly: Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire át van írva egy filmi és rajzfilmi nyelvre. Mert láttam egy-két rajzot, de azok csak statikus rajzok voltak Az ember mindig fél az ilyesmitől, hogyan lesz megrajzolva? Ugyanúgy, mintha egy színdarab lenne és akkor minek az egész? Képregényszerűen. Az, hogy Lucifer is nagyon sok furcsa alakot ölt, és maga az egész jégkorszak kép, ez gyönyörű és unikum, mert ilyesmit nem lehet látni színházban. És a többi képnél is ezek a nagyon érdekes, merész változások, tehát a figuráknak külön a hangulat és tematika szerinti arc- és figuraváltozásai, ezek mind nagyon érdekesek, és csak így megvalósíthatóak. Tehát teljesen adekvát az, hogy így csinálod, mert ezt nem lehet más műfajban megcsinálni. Képzőművészetileg is nagyon szép.(…)

Van egy alapvető oka, hogy én ezt miért akartam megcsinálni. Amikor elolvastam Orwell 1984-ét valamikor a 70-es években, akkor jöttem rá, hogy Madách Imre tud arról, amit érdemes tudni a világról. Abban szerepel az a helikopter, ami az ablakok előtt megy és ellenőrzi, hogy mi történik a lakásokban. Ez nekem volt a kiindulási pont. Én a Falanszterről is mindig úgy gondolkozom, mintha Madách saját korunkról szóló látomása lenne. Ennél messzebbre mutat, hogy "elfogy a sajt és éhen veszünk". Érdemes volt kivárni a szocializmus végét, hogy működik-e ez a dolog tovább is? Működik, ahogy elnézem, a falanszterizmus ez továbbra is tökéletesen működik. A kukázás azóta van. Ezt azért mondom, mert bármennyire is elrugaszkodtam attól, ami az emberek Madách adaptációja, ahogy él bennük, én a filmet rendkívül alázatos főhajtásnak szeretném szánni, mégpedig éppen azzal, hogy megmutassa, milyen fantasztikus, zseniális módon érezte meg, hogy mit hoz a jövő. Ez a legizgalmasabb benne. Ahogy a történelmet látja, az nem történelem igazán, hanem a saját korának egy értelmezése a történelemről. A jövőt rettenetesen eltalálta. Az eszkimó színel is, az űr színnel is, a könyv szerepét, ami sokkal nagyobbá nőtt. A Farenheit 451-ben válaszolódik meg az, amit Madách fölvet, mint problémát. Hihetetlen, hogy a science fiction írók, a filozofikus utópisták, mintha mind ismerték volna Madáchot. És a londoni szín Nyegléje! Ő az, akit ma a tévé moderátor testesít meg tökéletesen, aki mindent jobban tud mindenkinél.
[…]

Forrás:
kulturpart.hu
mma.hu
akkrt.hu

(Pulai Éva)